THE DIVISION

Ubisoft Presents Tom Clancy's The Tom Clancy

---

Figyelem! Járványügyi nyugalom megzavarására alkalmas tartalom!

Boldog Karácsonyt! Ezzel is indulhatna ez a 2016-os játék, miután a novemberi Black Friday vásárlási lázat kihasználó bioterror-támadást egy hónappal követő káosz uralta New York utcáin találjuk magunkat a feladattal: a kormányzat, törvény és társadalom megőrzése a megváltozott világban. Lám-lám, sikerült egy mondatba belerakni! Kellemes karácsonyi krónika (nem), de ennél sokkal több történetre nem érdemes számítani. A kezdő kis klip megmutatja milyen, ha ismeretlen gazemberek megfertőzik a készpénzt annak egyik legforgalmasabb időszakában. A vírus nagyon agresszív, gyors, és 95% fölötti halálozást okoz a népességben. Az összeomlott társadalom túlélői napról napra élnek és pillanatok alatt rivális fegyveres csoportokba tömörülnek. Hiszen ennél hasznosabb nincs is hasonló helyzetben. Ők mind ételt, vizet, gyógyszert, fűtést, szállást, áramot és fegyvert akarnak (leginkább egymástól vagy a bújkáló normális emberektől). Majd később hatalmat és egész Manhattant akarják, minden bizonnyal régi gyerekkori álmuk volt ez.

Az ilyen esetekre létrehozott Strategic Homeland Division (békeidőben alvó) ügynökei közül vagyunk mi egy darab, akiket távolról aktiválnak egy nagyon fejlett és menő okosórával, amit ezek a szupertitokban alvó ügynökök mindig hordanak, csakis erre az esetre. Biztos azért, hogy nehezebb legyen őket kiszúrni, nem? Azért erről megkérdezném a békében nyugvó Clancy urat, vajon mit gondol róla. Na mindegy. Az aktiválás megtörténik (sőt mi már a második hullámban érkezünk), a küldetés pedig rendet rakni, menteni a menthetőt és seggbe rúgni a rosszakat. Meg persze végül megtudni ki és miért akart ilyen csúnya dolgot okozni.

A Tom Clancy's The Division az Ubisoft egyik híresen trailerezett játéka volt. Az első benyomás az E3-as trailerről az volt, hogy egyrészt ennek már tényleg semmi köze Tom Clancyhez és hagyatékához, másrészt pedig, hogy ez biztosan nem fog így kinézni. Az első videón olyan látványt mutattak (mégpedig mozgásban, "játék közben"), amit egyszerűen képtelenek voltunk elhinni. Az Ubisoft a legszebb fotonokat lőtte a szemgolyóinkba, de végül a szkeptikus hangoknak igaza lett. Ez az egyik legjobban downgradelt játéka az ebből akkoriban versenysportot űző kiadónak. Pedig abban a videóban, akkor és ott nem hazudtak, még tényleg úgy nézett ki a cucc, csak gondolom elfogyott rá a fejlesztési idő. Meg vélhetően később, a csodavideó leadása után szembesültek az éppen új Xbox One és Playstation 4 korlátaival.

Itt azért megemlíteném, hogy a downgrade-hiszti szerintem aránytalan volt, mert, bár valóban nem néztek ki olyan jól a környezetek és az animációk mire megjelent, még így is arccal telibe büntetett mindent ami akkor a piacon volt. Máig oda lehet tenni bármelyik újabb játék mellé, és nem fog rosszul állni neki (sőt...), ide értve konkrétan az azóta már megjelent The Division 2-t is, ami művészileg kifejezetten visszalépés szerintem, lol. Állandóan változó időjárás és napszak, de milyen már? Szemkápráztatóan jelenik meg a farkasordító hideg ezer arca, ahogy a magára hagyott New Yorkot veri éjjel-nappal, minden képkockától csontig fagyok.

Volt egy másik fontos kérdés az első videók után, mégpedig, hogy akkor pontosan mit is kell ebben majd csinálni és hogyan? Visszanézve a régi előzeteseket, ezekkel a kérdésekkel a Massive Entertainment (a fejlesztó cég) is hadilábon állt, mert sokat változott a gameplay a videóktól a kész játékig, de ma már tudjuk hogy ennek a műfajnak a neve: looter shooter. Magyarul lövünk és felszedünk, vagy ahogy én hívom őket: csíklelövős játék. Lövünk ha kell, ha nem, és ezért mindenféle felszedhető lomokat kapunk. Szinte mindenki, akit a világban látunk ellenség, és addig kell lőni, amíg el nem fogy a feje fölötti csík. Hogy ez milyen gyorsan történik az a lomjainktól (fegyverünktől és viselt holmijainktól) függ, amikből egyre erősebbeket lehet felszedni, ahogy lépegetjük a szinteket.

Mivel ebben a műfajban (csakúgy mint pl egy versenyzős játékban) másodlagos a történet, szereplők, párbeszédek és az ehhez hasonló satöbbik, ezért fontos, hogy az az egy dolog, amit a játék kínál legyen jó és bármeddig ismételhető. Na ebben nincs hiba: a The Divisionben öröm célkereszt mögé dugni a gonosz bácsikat és rájuk nyomni a gombot, amíg el nem fogy a csík. A fegyverek félelmetesen ropogó hangja messzire visszhangzik Manhattan felhőkarcolói között vagy éppen csatornáiban és metró alagútjaiban. Ellenségeink jajjgatnak, esnek-kelnek, fedezékbe futnak és mindenfélét kiabálnak. Meg persze lőnek ránk, mintha muszáj volna. De végül mindig piros ködfelőt eresztve a földre rogynak, hogy felszedhessük lomjaikat, és kezdődhet a ciklus elölről.

Mondtam már, hogy a grafika hűha, de egyszerűen muszáj még egy picit részletezni. Manhattan egy jelentős részének a zsugorított mását lehet felfedezni, utcaszinten, toronyházakban, és a híres föld alatti elhagyott New York egy része is itt van. Bejárhatunk lakóházakat és fontos épületeket, mint például rendőrség, erőmű, stadionban rögtönzött kórház, orosz konzulátus és még sok egyedi helyszín. Rendesen túristalátogatásra is alkalmas játék! Már ha el tudunk tekinteni a nyomasztó kuplerájtól, mindez ugyanis egy biológiai világvége utáni közvetlen állapotban látható. Minden sarkon áll a szemét és a kezdeti extrém járványkezelés nyomai: karantén kordonok, sárga fólia és szalagok szerteszét, sátrak, lezárt utak és épületek. Sáros és hófödte rendőrségi, katonai és civil járművek állnak elhagyva, pont ott, ahol a vezetőik lemondtak az evakuáció reményéről. Rengeteg történést sejttet pusztán az, ahogyan ezeket a helyszíneket találjuk, az ünnepekre való készülődést lassan felváltotta a fosztogatás, marakodás és farkastörvények.

A rosszak oldalán három rivális banda keseríti mindenki más életét (a sima vaníliás bűnözőkön kívül): Rikers, Cleaners és LMB. Rikers = Rikers Island (a helyi Alcatraz) börtönéből szökött jólelkek. LMB = Last Man Batallion: a város védelmére behozott privát hadsereg, ami a társadalom bukása után magában töltött négy hét alatt rekordsebességgel radikalizálta magát a neofasizmusba, és egyelőre beérik az egész világ meghódításával. Végül itt van a személyes rémálmom, a Cleaners. Ők a vírus ellen kaptak végső agyborulat, céljuk mindent és mindenkit elégetni a pokol tüzében, ami csak egy picit is gyanús, hogy fertőzött lehet. És itt minden és mindenki gyanús, ugye.

Nagyon sok energia ment ezeknek a csoportoknak a démonizálásába, és túlzóan sarkítottnak hat az eredmény (pl. számomra sosem derült ki hogy a Cleanerek miért égetnek élve fegyvertelenül könyörgő embereket, ha lőni is tudnak előbb) de a hatás mindenképpen megvan. Gyomorforgató dolgokat fogunk látni és hallani, ha vesszük a fáradtságot és összegyűjtjük az infó morzsákat. Sokáig nyugtattam magam azzal, hogy ilyen nem történhetne meg a mai világban, de már a mai világ sem a régi, a The Division világa pedig egyre hihetőbb. Másszunk is szépen ki ebből a sötét, nyirkos és hideg gondolatlyukból, de GYORSAN.

A nyúlfarknyi történet végére elérjük a max szintet ami ebben a műfajban csupán belépő az igazi végjátékba, amit úgy hívnak hogy Dark Zone: a város kellős közepén levő leginkább fertőzött és lepusztult terület. Akkora károkat szenvedett, hogy a még épphogy létező kormány is lemondott róla, majd fallal vette körbe és magára hagyta. Ez egy PvPvE zóna, több játékos barangol egyszerre és nem mindenki jóindulattal, könnyen lehet hogy egy hozzánk hasonló ügynök egyszer csak ellenünk fordul. Az itt felszedhető lomok nem azonnal a sajátunk, ki kell őket menteni, hogy megtarthassuk a drága loot.

Amíg nálunk vannak, addig elvehetőek tőlünk, hívni kell nekik egy helikoptert ami elviszi a zónán kívülre (de persze minket nem, mert csak). Óriási tud lenni az izgalom és feszültség itt, egyértelműen ez a játék egyik fénypontja amennyiben helyén tudjuk kezelni a dolgot. Sok RAGEQUIT száll az itteni levegőben, könnyű véletlenül bekapni egyet és majdnem falhoz kúrni az egész hardvert! NYUGI, EZ CSAK EGY JÁTÉK! Vannak még extrém kihívást nyújtó Incursion-ök, amik egy sima küldetéshez képest minimum 10x szivatósabbak, de a legjobb cuccokra is itt van a legtöbb esély. Ezekre csakis teljes csapatban és lehetőleg külön ide szánt cuccban érdemes menni.

Megjelenés után kapott a játék egy rakás ingyenes tartalmat, pl. néhány új Dark Zone szektort, 2 új kerület a sima városhoz, ami nagy kihívást nyújt állandó feladatokkal, egy horda módot 3 pályán, és egy kis PvP-re is futotta. Ezek mellett pedig elérhető a 3 darab DLC-t tömörítő Season Pass, ami rendszeresen 5 euróért kapható akcióban és van benne random generált metróalagút-tisztogató szimulátor, egy komplett túlélő-battleroyale játékmód, ahol mindig a nulláról indulva kell túlélni MINDENT és egy MOBA-szerű PvPvE mód, ha valakit ez érdekelne. PC-n ma is aktív közönség játszik, mindent ki lehet próbálni.

Ma már nem biztos hogy látszik rajta, de a játék útja rögös volt a sok frissítésen át, kezdetben döcögősen ment a szekér a Massive Entertainment-nek, de kitartóan javították és fejlesztették. Bugok, hiányosságok és leginkább őrűlt módjára csapongó nehézségi görbe jellemezte. A sok frissítés után már egy sokkal kevésbé mogyorótörő élmény a játék, de még így is van egy nagy szakadék valahol a max level elérése és a fullos cuccok között. Sokszor dob a játék teljesen haszontalan és kiábrándító tárgyakat, de legalább ezeket is fel lehet (és kell) használni a sokat foltozgatott crafting rendszerben. A haladás néha annyira darabos tud lenni, hogy 2 évet ki is hagytam, mert úgy felhúzott a kiszámíthatatlanságával és frusztráló szivatásaival. De végül minden szünet csak ideiglenes, mindig visszatérek ebbe a világba még egy picit fejlődni és gyűjtögetni, kokain ez bizony, mondom néktek.

Összefoglalva tehát nagy volt a fa és kicsi fejszét vágtak bele a fejlesztők, patchről patchre átélhető volt a hosszú tanulási folyamatuk, aminek a vége egy nagyon élvezetes lövöldözés, amit mindenki annyira vesz komolyan amennyire akar. Minden érdeklődési szinten nyújt valamit a műfajban, amit más játék nem. Az igazi jutalma ennek a fejlődésnek persze a The Division 2-ben lesz tetten érhető, de az már egy másik divízióban játszik (humor). Nem fog mindenkinek tetszeni a The Division, sőt, megkockáztatom hogy aki nem rendelkezik az én kóros New York- és télbuziságommal, azt hamar le fogja dobni a játék, minden mélysége és érdeme ellenére. Ha viszont egy kicsit is elkap a gépszíj, akkor jó szórakozást és rengeteg szabadidőt kívánok hozzá, ezek nélkül ugyanis sajnos nem fog menni!

És persze Boldog Karácsonyt!