RESIDENT EVIL 2 – A társasjáték

Kellemetlen Kezdetek

---

Van valami rendkívül nyögvenyelős abban, amikor az ember először próbál meg eltérni a siker bejáratott sémájától. Vannak rendezők, akik akciófilm után kalandfilmes pályára merészkednek, és hirtelen máris egy lövöldözős zagyvaság kerekedik belőle. Vagy, amikor én nemrégiben, kizárólag horror könyvek írása után elkezdtem egy thrilleren dolgozni, azonnal megtaláltam a módját, hogy szörnyeket tegyek bele. Az ember hozza magával a bejáratott sémát, mert, főleg az elején, ez az egyetlen dolog, amit ismer, és amiből valami sikert tud kovácsolni.

Nincsen ez másképp a társasjátékok világában sem. A SteamForged Games 2017-ben kiadott Dark Souls – The Board Game játéka meglepően nagy sikerrel örvendeztette meg az alkotókat, majd ezt meglovagolva további kiegészítők hadán átverekedve magukat újabb közimert és komoly rajongói bázisnak örvendő játék után néztek. Ezt meg is találták a Resident Evil sorozat képében. Saját bevallásuk szerint rajongókként készítették a játékot, amit a helyszínek és ellenfelek ismerete, valamint a kevésbé közismert alternatív kosztümök és szörnyvariánsok kidolgozottsága jól tükröz is.

Ellenben sajnos ami ragad, az ragad, és a Dark Souls még túlságosan élénken lehetett jelen a srácok fejében, amikor 2017 telén elindult a Resident Evil 2 társasjáték Kickstarter-kampánya. Legyen ez a cikk emlékeztető arra, hogy miért is nehéz eltérni a megszokottól, és milyen rejtett csapdái lehetnek a kreatív munkának, ha erre nem figyelünk oda kellően.

A szokásostól eltérően a doboz kibontásával kezdjük a feltárást, ugyanis az eredeti kiadás esetében itt kapjuk az első pofont. Kis szívünk úgy verdes a fólia letépésekor (vagy, mint esetemben az orvosi műgonddal való eltávolítás során), mintha űzött őzike volnánk az éjszaka csendjében. Vagy mi a tosz. Alighogy félredobtuk a gusztustalan, felesleges hártyát, remegő szájszéllel emeljük fel a doboztetőt, annyi év után is gyermekien kuncogva a jellegzetes dobozfing hangján, majd... Majd meglátjuk, a gyakorlatilag szénfekete lapokat, amik a tokeneket és pályaelemeket rejtik. Kiemelve, megforgatva őket rá kell eszmélnünk, hogy van ezeken minta, csak rendkívül nehéz kivenni, hogy mi is akar az lenni. És ez minden elemre igaz. A térképre, az ajtókra, a pici holttestekre, az írógépekre. Minden elem és jelző fekete alapon szürkés fekete, mintha valaki teljesen szétbarmolta volna a HDR-beállításokat, csak éppen a valóságban.

Itt meg kell jegyezzem, hogy ez a jelenet részemről amúgy jobbára fikció, ugyanis, attól függően mekkora áruháztól rendeljük az alapjátékot, tehát mennyi ideig állt a raktárban a doboz, lehet szerencsénk. Létezik az alapdobozból újranyomás, ahol a kartonpapír elemek mind rendesen néznek ki. Persze ez csak és kizárólag az alapdobozra igaz, sajna a kiegészítők esetében már egyáltalán nem ilyen rózsás (?) a helyzet. Ellenben, ami továbbra sincsen megjavítva még itt sem, az a műanyag figurák minősége. Egy ponton kezdtem úgy érezni, hogy a játék teljes címe a Resident Evil 2 – The Twisted Base kellene, hogy legyen. Mindegyik, de MINDEGYIK figura talpa a kisebb mértékűtől a borzasztóig el van hajolva, némelyik a teljes használhatatlanság határáig. Az alapjátékban nálam a két licker-figura, az egyik játékos és a Birkin Stage 3 főellenfél volt durván meghajolva, a zombik többsége szinte olyan állapotban volt, amit ingyen talán el is tudtam volna fogadni öklendezés nélkül.

És akkor, ha már itt tartunk, tudjuk is le a kiegészítőket. Fuhh. Tessék leülni. A kiegek sajna tudtommal egyáltalán nem lettek újranyomva, pedig szinte ordítva könyörögnek érte. Mindegyik kiegészítő borzasztó állapotban kerül a felhasználóhoz. Megtévesztő (és tébolyító) módon a dobozoknak külsőleg semmi baja, semmilyen külsérelmi nyom nincsen rajtuk. Ennek ellenére odabenn minden elem borzasztóan van belenyomorítva a dobozokba, annak ellenére, hogy azok 98%-ban levegőt tartalmaznak. (Az egyik kártyapakli például kishíján félbetört, mire ki tudtam operálni.) Mindez annak ellenére, hogy minden kiegészítő, plusz még extra cuccok, illetve az összes szabálykönyv belefér kettő nagy dobozba bazi kényelmesen. (Én magam tákoltam belsőt hozzá, és nagyon szép szellős lett a végeredmény. Mindössze száz munkaórába tellett.) Így méginkább elkeserítő a tudat, hogy a teljes pakk 7 dobozban vásárolható meg. És a dobozból kivéve, atyaég, mi vár ránk. A kiegészítőkben a karton elemek mind éjfeketék, nincsen újranyomás, nincsen semmi. A figurák pedig borzalmasak. A 80mm alapon alló Birkin Stage 4 kör bázisa gyakorlatilag egy krumpli, a műanyag belső pedig a dobozban szét van repedve. Szemmel láthatóan azelőtt, hogy kartondobozba került, valaki ráhelyezett óvatosan egy targoncát úgy 3-5 hétre. És ez nem minden, a figura PONTOSAN úgy van eldeformálódva (malformálódva?), mint a fent belinkelt videón (köszönettel Bopi's TCG-nek), tehát ez még csak nem is egyedi probléma, hanem lehetséges, hogy minden doboz így került a boltok polcaira. Emellett az összes többi kiegészítő is mind használhatatlanra van origamizva, Birkin Sage 1 például olyan mértékben volt megjaholva, hogy csupán Silver Surfer néven emlegettem egy darabig.

Ha valaki eltökélt, és hatalmas Resi 2 rajongó, mint jómagam, az ne csüggedjen el a végtelenségig, ugyanis forró vízzel teljesen szépen sikerült szinte minden figurát helyreállítani, kivéve a Birkin Stage 4 bázisát, mert az nem csak elhajolva volt, hanem megnyomódva is, azon már senki nem segít. Őszintén nem is értem, hogy hogyan adhattak ki ilyen munkát a kezeikből. Nem beszélve arról, hogy a figurák részletessége messze elmarad a Resident Evil 3 társas figuráitól. Az óriáspókok a két játékban szinte teljesen egyforma modellek, és egymás mellé téve ordít a különbség köztük (arról nem is beszélve, hogy a lábai is rommá voltak gabalyodva szegény ocsmány párának).

De ennyit az fizikai horrorról, lássuk, hogyan muzsikál a játék az asztalon. Elsőre az élmény remek volt. Az első két pálya nagyon hangulatosra sikeredett, egy kis hangulatzenével a háttérben rendkívül jól indult az egyébként már unalomig ismert kaland. Aztán beütött a probléma, amivel a cikket nyitottuk. A játék, amikor a pályán vagyunk, alapvetően rendben van. Sőt. Azt mondanám, hogy a felfedezősdi, az ellenfelekkel és a területtel való interakció, illetve az, ahogyan a játék sürget, abszolút túlélőhorror hangulatú. Ahogyan a Resident Evil 3 társasjáték tesztben is ovasható, már a Resident Evil 2-ben is jelen van minden elem, ami igazán ismerős helyzetbe cseppenti az egyszeri Resi fanatikust. Az ajtók mind fontosak, ezek segítségével tudjuk kontrollálni, hogy mennyi és milyen fenyegetésekkel kelljen egyszerre foglalkoznunk, ugyanis az ajtók egybe nyitják a szobákat, és a nyitott ajtókon át minden ellenfél reagál a játékosokra minden körben. Az ajtókat becsukva azonban, legalábbis időlegesen kizárhatjuk a szörnyeket az életünkből, összeszorított fogakkal próbálva kompartmentalizálni a fenyegetést.

Az ajtók mellett remek mechanika a feszültségpakli, amely minden körben tartogathat valami borzasztót, és a játékkal előre haladva egyre durvul. A lapok többsége zöld, tehát érdemben semmit nem csinál, ám annál rosszabbul érinti a játékost az esetleges sárga vagy akár rettegett piros lap, amelyek mind zombikat, kutyákat, Licker szörnyeket, illetve kiegészítők függvényében óriáspókokat, Ivy retteneteket, madarakat szabadítanak a felkészületlen karakterek nyakába, nem beszélve az egyéb, árnyaltabb mechanikákról, amik mindegyike azonnal képes egy adamantium csavarkulcsot taszajtani a játékosok terveibe.

Rendkívül tetszik a felfedezésmechanika, ami a Resifent Evil 3 tesztjét olvasóknak nem újdonság, de rendkívül változatossá tesz minden játékot a feszültségpaklival karöltve. A lényege, hogy a szobák egy része veszélyesség szerint sárga, narancs vagy piros színnel van ellátva a kampányfüzetben, ezekre lépve pedig az Umbrella logós kockával dobva kiderül, hogy mekkora cidában lesz része karaktereinknek. Ez néha üres helyszínt jelent, másszor pedig kettő darab Licker-t, szóval lehet imádkozni az ajtónyitogatás előtt, ami pedig rendkívül zamatosan Resident Evil dolog. Ismét zavaró dolog, hogy a Resident Evil 2 nem tartalmaz tokeneket ezek jelölésére, mint a RE3, szóval további frusztráló dologként is funkcionál, amit magunknak kell fejben tartani. (A lenti képen látható jelölők a Resident Evil 3 Kickstarter-extráiként kapott plusz adagból vannak. - A szerk.) Erre még rátesz egy lapáttal az is, hogy ha a kiegészítőket megvásároljuk, abban az esetben minden alkalommal huszonkilenc kampány- és szabálykönyvvel kell zsonglőrködnünk. Ezen sokat segít az innen letölthető gyűjteményes PDF.

Jelen van persze a jól ismert hatalmas láda is, ami... Isten igazából nehéz lenne megállapítanom, hogy minek is van itt. Ugyanis a játékban a karakterek szinte soha nem érik el a tárgylimitjüket, annyira kevés cuccot vehetnek fel egyáltalán. Én egyszer sem használtam a ládát a két kampány alatt, ami az A és a kiegészítővel kapott B játékmódok, mint a videójátékban is. Ez összesen nagyjából húsz játszma, plusz a számolatlan újrapróbálkozások. Egyszer sem kellett a ládához nyúlnom. És ezzel talán el is érkeztünk a másik problémás részhez, ami valahogy sokkal rosszabb, mint az anyagminőség. A játék ugyanis, és erre nincsen jobb kifejezés, gyakorlatilag Dark Souls, csak Resident Evil festéssel. Ugyanis mindaz, amit a Resident Evil 3-ról nemrégiben írtam, itt még nincsen jelen. Nincs a játékban semmiféle erőforrásmenedzsment, nincsen lehetőség kampány szinten taktikázni vagy spórolni. Semmi esélyt nem adnak a kampányszabályok a felkészülésre akkor sem, ha a játékos már tud számítani rá, hogy mi következik. (És miért ne tudna, hiszen magának kell előkészíteni a pályát, nem éppen a meglepetések feneketlen tárháza az elképzelés.)

A kampány szabályainak értelmében ugyanis a játékosok nem tarthatnak meg sem töltényt, sem zöld növényeket. És ez a leginkább nem Resident Evil dolog, amit valaki valaha papírra (vagy jelen esetben monitorra) vethet. Ugyanis a videójáték hangulatának egyik legfontosabb része az erőforrások menedzselése. A folytonos lengőhintázás azzal kapcsolatban, hogy spóroljak-e még, és kilógó belekkel próbáljam letudni a maradék pár zombit, vagy használjak-e élettöltőt, és aggódjak később a problémán? Illetve mindig ott van a lehetőség, hogy dobálhatok töltényt is az ellenfelekre, biztos, ami biztos, aztán meg majd a főellenféllel lesz, ami lesz.

Ennek a társasjátékban nyoma sincsen.

A hivatalos szabályok értelmében csak és kizárólag First-Aid Spray tárgyakat tarthatunk meg, de azt is úgy, hogy ha a karakterek kifogytak belőle, akkor összesen egy darabot kapunk. Egyet. Egyet, és kész. Volt olyan pálya (13B - End of the Line), ami belém égett, ugyanis egyetlen First-Aid Spray segítségével kellett kettő boss fight-ot letudni úgy, hogy a pályán csak két zöld növény állt a rendelkezésemre. Mindezt úgy, hogy a játék ezen pontján sokkal keményebb verzióban vannak jelen az ellenfelek, és még a zombikat sem lehet ellökni magunkról, ami egyébként végig életmentő segítség volt a játékban. Ekkor jöttem rá, hogy ez sajnos a Dark Souls. Addig kell próbálkozni, addig verjük a fejünket a falba, amíg össze nem jön. Az egyetlen megoldás nálam az volt az iszonyatos frusztráció ellen, hogy berendeztem ideiglenesen egy sarkot a vendégszobában, ahol, ha nem sikerült egy pálya (és általában nem sikerült még másodikra sem), akkor csak 5 perc alatt visszaállítottam mindent alaphelyzetbe és kezdthettem előről. Amíg minden alkalommal le kellett szedni és újra felrakni, addig a játék egyszerűen őrjítő volt, ugyanis a felállítás és leszedés is jóval kösülményesebb, mint a Resi 3-ban volt.

És kár érte, na. A hibáik ellenére a figurák szuperhangulatosak, a kiegészítőkkel együtt pedig az élmény teljeskörű lenne, ami azt jelenti, hogy az egész videojátékot végig lehet tolni az asztalon. Még zombi Marvin és zombi Brad Vickers is van hozzá, ha kell. Csak maga a játékélmény egyáltalán nem az, amit a rajongók várnak, amikor megveszik a játékot, méghozzá elég borsos áron. Adódik persze a kérdés, hogy a nem Resident Evil rajongók úgysem fogják tudni milyen is az, szóval nekik lehet, hogy remek élményt nyújt, nem? Engedtessék meg, hogy erre kérdéssel feleljek. Te megvásárolnál egy játékot, amiről nem tudod micsoda, rohadt drága, de ráadásul nyilvánvalóan valaminek a második része, és mégcsak nem is kapható az előzmény? Lehet, hogy velem van a baj, de én nem.

Persze olvastam én olyat, hogy nincsen ezzel semmi baj. BGG-n vannak olyan kommentek, hogy „git gud”, és, hogy ők ugyan sose haltak meg a kampány alatt. Aha. Értem. Persze, tudok én is csalni, csak nem akarok egyfolytában, mert akkor minek veszem egyáltalán kézbe a rühes kockákat? Nem, a helyzet az, hogy házi szabályok nélkül a Resident Evil 2 társasjáték egyszerűen nem működik, és nem tudom mennyire fair dolog elvárni a vásárlótól, hogy magának tegye helyre a terméket. De amúgy szerintem semennyire.

Így viszont rendkívül frusztráló az egész. Ugyan kapunk három töltényt minden fegyverhez a pályák között, illetve a kézifegyver mindig tele kezd, de az a három töltény lesz a fele játékban az összes, amink van, akárhogy próbálunk spórolni. És amikor a magnum az esetek felében nem talál el semmit, akkor máris van, hogy az egész pályán úgy megyünk végig, hogy csak rimánkodunk az elkerülésért a kék kockáknak. Abban pedig nincsen stratégia, azt úgy hívják, hogy kockapóker, és ahhoz nem kell több tízezer forintos alapdoboz. Nem mellesleg a karaktereknek fegyverprofiljuk is van, tehát például, ha úgy kezdünk egy kampányt, mint moi, hogy Leon és Ada a két választott delikvens, akkor senki nem tudja használni a gránátvetőt, amiből viszont a játék kettőt is hozzánk hajigál a végére. Azt hittem kockásra marom magam, mikor megláttam. Pesze, hallom már az érveket, hogy van a játékban könnyített mód, de az megint teljesen kiegyensúlyozatlan, gyakorlatilag olyan, mintha egyesével játsszanánk a pályákat. Akkor meg minek vannak kampányszabályok? Rengeteg bődületesen buta szabály került a végleges játékba, ami azt érezteti, hogy nem, a készítőknek fogalma sem volt róla, hogy mitől lesz élvezetes a Resident Evil, ők csak Dark Souls-t akartak gyártani más karakterekkel.

Itt már szinte csak a földön fekvő test rugdosása, de meg kell említsem, hogy mindehhez a SteamForged Games még pofátlanul benyögi a szabálykönyvben, hogy amúgy az egész kampányra van kettő folytatási lehetőség, ha netán esetleg urambocsá valahogy mégis elbuknánk egy pályát. Ha ezek elfogytak, akkor bye-bye kampány. Úgy azért érdekelne, hogy ki az, aki tényleg követte ezt a szabályt. Persze, ilyenkor kapunk egy zsák lőszert meg egy-egy élettöltőt, de tapasztalatból mondom, hogy lehet olyanra keverni a paklikat, hogy ezzel együtt sem jutunk át ugyanazon a pályán, főleg a kampányok vége felé. És szeretném tisztázni, hogy nem zöldfülüként állok a dologhoz, ugyanis egy nap híján három hónapja szinte kizárólag Resident Evil társasokat játszok, szóval ezek mind jól átgondolt kritikák, csak sajnos túl sok van belőlük. Ez pedig azért fájdalmas, mert én magam először a Resident Evil 3 társast tapasztaltam meg, és el is lettem rögtön kényeztetve, ugyanis az szinte tökéletesre sikeredett, így nem vártam az elődtől, hogy ennyire pofára esés legyen. (Ráadásul az összes teszt, amit talál az ember, nagyjából a bemutató játszmáig tart, ahol mindenki lefolyik az asztalról, hogy mennyire atom a játék, csak nem szépek a komponensek. Az igen.)

Éppen emiatt, összegzés gyanánt senkinek nem tudnám ajánlani a Resident Evil 2 társasjátékot őszinte szívvel. Ha Resident Evil társast akar valaki, az vegyen Resident Evil 3 társasjátékot. Sokkal (!) kevesebb a doboz (RE3: 3 - RE2: 7), és nincsenek kritikus elemek Kickstarter-exklúzív, ma már nem is kapható csomagban, mint a Resi 2 esetén a madarak és az óriásmoly, vagy az egész óriásaligátor szett. A Resident Evil 3 kampánya ellenben átgondolt, élvezetes, illetve mindenek felett igazi túlélőhorror hangulatú, nem pedig egy méregdrága Dark Souls klón.

De fel a fejjel, a minőségbeli ugrás játékról játékra egyszerűen szembeötlő. Bár a Resident Evil 2 - The Board Game több sebből vérzik, a Resident Evil 3, tanulva elődje hibáiból már valóban fantasztikus élményt nyújt, ráadásul mindösszesen 3 dobozban, ezért minden bizodalmam megvan benne, hogy a 2023-ban érkező Resident Evil - The Board Game véglegesen és visszavonhatatlanul ki fogja loccsantani az agyunkat a gyönyörtől.

---

Aki a fentiek ellenére mégis szeretne Resident Evil 2 társasozni, annak az alábbi megoldásokat tudom ajánlani:

Úgy érzem találtam rá módot, hogy megjavítsam a játékot, tehát, ha valaki nagyon akarja, akkor lehet ebből még Resi 2 kampány és szórakozás is egyszerre. Szeretném leszögezni, hogy nem célom rommá moddolni a játékot, vagy kitalálni mindenféle vad háziszabályokat. Ami szerintem működik, azt mind az egyébként remekbe szabottra sikeredett Resident Evil 3 társasjátékból emeltem át, és benne van minden, a Resident Evil 2 és Resident Evil 3 társasjátékkal kapcsolatos tapasztalatom. Nem érzem például szükségét, hogy az alapszabályokon bármit is változtassunk, maga a tényleges játék, tehát a pályák navigálása, az ellenfelek, a célok és egyéb mechanikák mind rendben vannak. Egyedül a vadászpuskára ajánlom, hogy használjuk úgy, mint a Resident Evil 3 társasban, vagyis a tölténylyuk-szimbólum minden ellenfelet sebez egy adott kockában, így sokkal valószerűbb a funkciója, mint tömegoszlató eszköz. A videójátékban is így működik.

Ezen kívül használjuk a Resident Evil 3 kampányszabályait. Ezek mind megtalálhatóak online, de a lényeg a következő: A karakterek megtarthatják az összes tárgyat, ami nem kulcskártya vagy a pálya megoldásához szükséges specifikus elem (tehát nincsen kis kulcs ikon a sarokban). Így a pályák között, illetve játék során simán a dobozba tehető minden, ami zöld vagy piros növény, vagy bármiféle töltény, a doboz kapacitása pedig 8 tárgy, illteve egy karakter esetén 24 (Bár a Resident Evil 2 nem játsszható igazi szólóban, mert a pályák kb harmada megköveteli egy második karakter jelenlétét.) Ehhez sajna nincsen elég kártya a dobozban, ugyanis szinte lapra pontosan annyit tratalmaz a játék, amennyit a adott pályák megkívánnak, tehát vagy fel kell írni és úgy számolni vele, vagy (amit én csináltam) venni extra kártyákat. Ezt meg lehet oldani ebay-en amolyan társasjátékbontókból, vagy egyszerűbb módon a Retro Pack kiegészítő beszerzésével. Én az utóbbit ajánlom. A csomag ugyanis tartalmaz minden kártyát, beleértve a Kickstarter-exkluzív cuccokat is, mint páldául az óriásalligátor. (Itt jegyezném meg, hogy a Schleich cég a világon mindenhol árul egy krokodil figurát, aminek a mérete és póza majdnem tökéletesen megegyezik az eredeti, 80mm-es bázisú óriásalligátor figuráéval, szóval a Retro Pack erre is jó. Ehhez én rendeltem egy 80mm-es, kerek Warhammer alapot, amit, ha megjön, ráragasztok a teljesség kedvéért, de amúgy a figura önmagában is tökéletes. Aliexpress-en is hasonló árban kapható postával együtt.)

Ezen kívül opcionális, hogy használjuk-e a Resident Evil 3 azon kampányszabályát, amelynek értelmében sikeres küldetés után is gyógyulnak kettőt a karakterek, ezt mindenki magának eldöntheti. Azért nem tartom kötelezőnek, mert muszáj ugyanis megtartani a Resident Evil 2 szabályaiból azt, hogy meccsek között 3 töltényt kapjunk a különböző fegyverekhez, ugyanis sokszor a pályákon egyáltalán nicsen lőszer, ezért ez a szabály az egyetlen konzisztens módja annak, hogy a minimális mennyiségű lőszer meglegyen még azzal együtt is, ha megtartunk ezt-azt. Ezzel együtt az extra élet már lehet túl sok, de mindenki döntse el magának.

Ezekkel a változtatásokkal szerintem sokkal taktikusabb és Resident Evil-ebb élményt kapunk, amit a Resident Evil 3 társasjáték tökéletesen példáz is. Persze, játszhatunk könnyített módban, de én például azt szeretném, ha lenne egy olyan szabályrendszer a játék kampányához, ami kihívást jelent, de nem kell minden egyes pályát addig próbálgatni, amíg a lapjárás vagy a kockadobálás röhejesen szerencsés nem lesz.

Eztra ajánlás, bár még nem is próbáltam ki, de alkalmazható egy veszélysáv is, mint a RE3 kampányban. Itt úgy nincs a kártyákba égetve ennek a hatása, mint a Resi 3-ban, de csinálhatunk olyat, hogy a narancssárga veszélysávban levonunk egyet a sárga felfedezésdobásokból, a legmagasabb, piros veszélyszinten pedig a narancssárgákból is. Ennek még nem tudom mi lenne a következménye hosszú távon, de esetleg megér egy misét. Ha valaki kipróbálja, kérem mindenképpen jelezze kommentben, hogy milyen volt, én ugyanis most egy kis időre Resident Evil böjtöt tartok, mert úgy érzem, kiérdemeltem.

Ha valaki belevág a kalandba, akkor nyugodtan használhatja az általam összetékolt új kampánylapot, amit itt lentebb talál. Szívesen. Nem, nem, tényleg. Ne hálálkodjon már senki. Komolyan ne.

Az elhajolt figurák megjavításához pedig itt egy oktatóvideó, a Watch It Paint It csatorna jóvoltából: