BIG BLACK STEAM DECK

A szádban olvad, nem a kezedben.

---

Lassan négy hónapja osztom meg az életem ezzel a vaskos fekete csodával. Volt részünk jóban és rosszban, átéltünk megannyi mókát és morgolódást. Mi hát a verdikt? Érdemes-e befektetni rá?

Ja.

Az első, ami azonnal tisztázandó, az a következő: azzal ellentétben, amit – főleg eleinte – az interwebz közössége, legfőképp a PC master race próbált lenyomni mindenkinek a torkán, a Steam Deck egy konzol. Az, és kész. Hosszú-hosszú évekig kockultam kizárólag konzolon. Előtte meg kizárólag PC-n. Előtte meg C64-en, amit én már nem is tudok, hogy minek minősül amúgy. Értem, hogy a PC-sek, akik sosem láttak a túlárazott legóból ősszerakott portároló dobozokon kívül mást, azok rögtön a PC-re asszociálnak a Steam Deck-kel kapcsolatban. Miért is ne tennék? Van rajta desktop mód, lehet rajta billentyűzetezni, van rajta még (kapaszkodjál meg) Steam is!

De.

A Steam Deck egy egyszerű, Linux alapú készülék, amit elsődlegesen arra terveztek, hogy videós játékokat futtassunk rajt’. Lássuk, mit is terveztek még ugyanilyenre. Hmmm. Ah, igen. AZ ÖSSZES KIBASZOTT KONZOLT! Felpakolhatsz Windows-t a PS4-re is, és ugyanolyan tágya lesz rajta az alapvető működése, mint a nagy fekete dekken. Aztán persze jön a „de lehet rajta mókolni meg minden” érvelés, ami... Hát nem is tudom, hogy mondjam. Ha valakinek sosem volt hekkelt konzolja, feltört telefonja vagy gyakorlatilag bármije, amin kijelző van vagy lehet, akkor ez valami úttörő dolonak tűnhet, értem én. De amúgy nem, nem az. Minden csippelt konzolomon volt fenn egy csomó nem odavaló cucc, meg emulátor (amit amúgy a töretlen Series X is tud, csak mondom). Mindegyiken volt valami egyedi kis boot-logó vagy téma vagy hangcsimmány, vagy a jó ég tudja mi. Semmi konzoltalan nincsen a dekkben, csak annyiban különleges, hogy ez egy olyan konzol, ami gyárilag meg van csippelve neked. A feltört Switch is tud mindenféle teljesítményhekkeket meg beállításokat, meg alkalmazásokat, meg eulátorokat, meg anyámkínját. Mert az is egy kis számítógép, tetszik érteni? A konzol egy kis számítógép. De az nem egyenlő ám azzal, hogy PC.

Tehát konzol. Hosszú évek konzolos tapasztalata és előtte évek PC-s tapasztalata mondatja velem, hogy ebben semmilyen rejtély nincsen. A Steam Support is így hívta, csak mondom. Nem mellesleg, a dekken soha sem ütötte fel rút fejét az átkos PCGITW sem. Hogy mi az az? Az kérlek annyit tesz, hogy „PC Gaming Is The Worst”. Az a helyzet, amikor leülnél egy órát játsszani, amiből 20 perc káromkodás, 20 perc hibakeresés, illetve reddit nézegetés, meg olyan kommentek átnyálazása hogy „Csak újra kell telepíteni a Windows-t, mit nem értesz?!”, majd a maradék 20 percben olyan játékkal játsszás, amihez nincsen kedved, de legalább elindul. Nálam ez konkrétan minden harmadik alkalom Windows alatt. Volt olyan, hogy egy órán belül kettő próbálkozásból egyszer elindult a játék, majd még ugyanabban az órában újból már nem. Biztos elértük a kiszabott mennyiséget vagy a fasz tudja. Konzolon ilyen nincs. Steam Decken sem mondhatnám, hogy tapasztaltam ilyet. Miért? Mondjátok velem: Mert konzol!

Ez rendben is van, most már tudjuk milyen a készülék taxonómiai besorolása, de milyen érzés játsszani a nagy fekete dekkel? Milyen a fogása izzadt, remegő tenyeredben? Mennyire érzékeny, amikor a megfelelő helyeken érinted meg? Nagyon. Nagyon jó. De ne siessünk, ez nem szex.

A Game Boy óta imádom a kézi konzolokat, bár sosem azért volt olyanom fiatalon, mert azt akartam, hanem mert az mindig egy olcsó választás volt. Mindig szerettem volna Playstation-t gyerekként, de aztán csak használt Game Boy-ra tellett. Nagyon akartam PS3-at egyetemistaként, de csak eBay-en, amerikából tudtam rendelni olcsón egy használt PSP-t helyette, mert az akkori PS3 árának talán a nyolcadáért vettem (még mindig megvan az email róla). De ez a limitáció teljesen belémnevelte, hogy a kézi kockulómasináktól beindul az összes gyönyörmirigyem. 2020 őszén, mikor végre megtehettem, azért vettem gaming laptopot, hogy azt is az ágyban macerálhassam, mert a Switch már nem volt elég. De, ahogy bejelentették a nagy, szekszuális Steam Deck-et, azonnal tudtam, hogy magamban kell érez... tehát, hogy igényem van rá.

Aztán kb. 3 nap híján egy év elteltével meg is érkezett. Akkoriban még várólistával dolgozott a Valve, ma már nem. Havonta rakosgattam félre rá a pénzt a Steam Wallet-be, hogy ne egyben kelljen kifizetni, ha már úgyis sok időbe telik, így megengedhettem magamnak a legnagyobb, 512-es SSD-vel szerelt verziót. Mondanom sem kell, ez fizikailag nem nagyobb, mint a többi. Ha az lenne, akkor buszvezetői engedély kellene hozzá. De a dekk attól még nagy. Már nem úgy nagy, hogy „ó drágám ez a pók óriási”, és akkor bemesz a konyhába és ott vergődik a sarokban egy kis maszat, ami épp egy szem borsó alatt fulladozik, mert nem bírja lerúgni magáról. Nem. A dekk rendesen nagy. NAGY. Dwayne „The Rock” Johnson alkarja nagy. És ez egy nagyon jó dolog. Jobbára, legalábbis. A mérete miatt ugyanis rendkívül kényelmes készülék. Imádom a Switch-et, de fél óra után, ha nem használok valami drága grip kiegészítőt, akkor már besír a kezem a tortúrától. A dekkel nincsen ilyen baj, igazából kényelmesebb, mint a Switch plusz a Skull&Co fogóka kombó, ami amúgy a legkényelmesebb, amit eddig próbáltam. Mindezt magától, kiegészítő nélkül, úgymond mezítelenül. Ahogy megérkezett, direkt a nagyágyúval kezdtem a kipróbálást, gondoltam ha a Monster Hunter World nem lesz kényelmes rajta, akkor kuka az egész. Mivel az én kezem nem nagy, ezért kellett vagy 30 perc, hogy megszokjam. Főleg a notóriusan nehezen implementálható L1 és L2 gombokkal volt egy kis bajom, de néhány perc után fel se tűnt, csak vitte a kezem a rutin. Nagyobb kézzel, úgy vélem, még ennyi se kell. De nem tudom biztosan, mert szinte sosem volt még nagyobb a kezem, és amikor volt, akkor is csökkent a kézügyességem.

Ezek után jött a nagy vízválasztó: a Tabletop Simulator. Ez talán a legpécésebb dolog, amit úgymond napi szinten tolok, és abszolúte elengedhetetlen a billentyűzet és egér kombó a hatékony működéséhez. Van nekem személyre szabott kontrolleres megoldásom, ami elmegy egy-egy órácskára, de amikor 4 órán át lovagolom a szopórollert az Eldritch Horror-ban, akkor bizony elégtelennek bizonyul bármilyen kontroller. (Bár gyanús, hogy a Steam Controller működne.) Na, a dekk példásan teljesített, köszönhetően a menő tapipadoknak, amik az analóg gombák alatt helyezkednek el. A Tabletop Simulator-hoz van olyan közösségi kontrollerkiosztás, amivel a bal tapipad szelén körbe simogatva gyönyörűen lehet ki- és be zoom-olni, a jobb tapipad meg az egér. A neten játsszva egyik barátomat megkérdeztem, hogy feltűnt-e neki valami furaság abban, ahogy játszottam aznap, és azt mondta, hogy bizony nem. Ezután bevallottam, hogy végig a nagy fekete dekket markolásztam. És nem csak a TTS-hez ideális, hanem kattintgatós játékok, a Civilization, egyebek is fantasztikusan működnek vele. Ráadásul, mivel minden Steam Input funkcionalitás gyárilag be van építve, ezért végletekig testreszabható az irányítás minden játékhoz, illetve elérhetőek a közösség által feltöltött kész kiosztások is. Néha szó szerint kényelmesebbnek érzem a dekken a Tabletop Sim-et, mint az asztalnál. De persze lehet, hogy csupán a kézikonzolos kultista mivoltom beszél belőlem, de akkor is igaz. Ha ágyikóban vagy a szarón szeretnél egeres játékokat tolni, ma már megteheted. Ha ezt Bánki Donát megélhette vón’...

Essék hát szó a teljesítményről, mert nyilván sokak szemében ez az egyetlen, amin áll vagy bukik az egész. És megint csak, a legtöbb PC-hez szokott gamer számára ez egy nagy büdös bukás. Telibe. Félreértés ne essék itt sem, a gép akár vadiúj játékok esetében tudja hozni viszonylag magas beállítás mellett a 60 FPS-t, abban hiba nincsen. Az egyetlen baj, hogy nem nagyon találtak még fel olyan akkumulátort, ami ebben a formában és méretben ki tudja szolgálni a mai csipkészletek energiaigényét konstans 60 FPS mellett. Tudom, vannak újabb AMD csodák már, de azért a Steam Deck egyik legerősebb része az árazása. Igen, valóban vehetsz négyszer ennyiért gyorsabb vasat. De csak azért, mert LEHET kapni Lamborghini-ket, nem hiszem, hogy mindenki azzal tud vagy akar rohangálni a pénzéért. Én semmiképpen nem. És a hardvert így legfőképp az akkumulátor limitálja. Ha 60-on akarsz tolni valamit, akkor az lesz életed legsimább 20-40 perce, feltéve, hogy nem felejtetted el feltölteni a kütyüt.

Éppen ezért ajánlom mindenkinek, hogy, amennyiben nem valami 8-10 éves játékról van szó, maradjon a 30-nál. A magam részéről semmi bajom a 30 FPS játszással (kövezés indul), ezért végletekig elégedett vagyok a dekkel. Persze egyetlen gombnyomásra van csupán a rengeteg beépített megoldás, amivel sokat lehet segíteni a vasnak, hogy jobb legyen az összkép, és használok is mindent. Ilyen például a beépített FSR 1.0, a beépített FPS limiter, illetve a képfrissítés is állítgatható. Sokan esküsznek a 40 FPS-re 40Hz képfrissítés mellett, és tanúsíthatom, szupersimának hat, majdnem, mint a 60. De az is szinte 30% különbség teljesítményben, tehát akkumulátoridőben is. Nekem pedig 30 FPS-en az akkumulátoridő a legtöbb játékban legalább 3 óra, ami szerintem több, mint elfogadható. Ilyen játékokról beszélek itt, mint a Monster Hunter World, a No Man’s Sky, The Witcher 3, Elite Dangerous, Everspace, Sinking City. Ezek mind legalább High grafikai beállításokkal mennek ennyit, általában kihasználva az FSR vagy hasonló megoldások tárházát. (A cikkben minden screenshot a dekken készült, bár a tömörítés sokat ront az összképen.) Persze, mindenki maganak állíthatja be, mit szeretne előnyben részesíteni. Én a 3 óra környékét lövöm be a játékokban, és nem szoktam csalódni sem a szemcukorka (igen, honosítjuk), sem pedig a játékélmény terén. Soha nem is láttam hasonlóan szép játékokat kézikonzolon. (Konzol!)

Vannak persze, amik sokkal tovább bírják a strapát, mint például a Dead Space 3, ami max grafikán, 60 FPS mellett is majdnem 4 órát bír, míg az egyszerűbb vagy régebbi cuccok esetén a határ a csillagos ég. Tabletop Simulator több, mint 5 óra. Stardew Valley 9 óra valamennyi. Resident Evil 1 Remake 5 óra környéke, és így tovább. Ezzel együtt pedig nyilván lesz, ahol kevesebbet lehet kihozni belőle. Kíváncsi leszek ilyenekre, mint a Control vagy decemberben a Callisto Protocol.

Aztán ott a másik nagy akadály, ami sokak szerint jelen van, mégpedig, hogy nem minden Steam, illetve PC játék érhető el a dekken. Ez igaz. Sőt. De abba senki nem gondol bele, hogy jellegénél fogva a PC teljes könyvtára eszméletlen nagy. Tudtad-e, hogy a Switch jelenlegi teljes játéktára (és ne feledjük, ez az elmúlt évek legsikeresebb gépe) nincsen 4500 cím? A PS4 teljes játékfelhozatala sem üti a 4500-at. Mindezekkel szemben akkor az lenne az elvárás, gondolom én, laikus szemmel legalábbis, hogy a dekken elérhető vagy mondjuk... kétezer játék? Ami amúgy sok.

Nagy faszt.

A ProtonDB alapján, ami a dekken és linuxon elérhető játékokat listázza, és ez a lista minden nappal bővül, jelenleg 6057 játék érhető el a dekkre. (Fun Fact: két órával azután, hogy megírtam a cikket, lementettem az alant látható képet a ProtonDB-ről, és ez a szám azóta több, mint százzal megugrott.) Ezek mind vagy simán futnak egy installálást követően, vagy maximum használni kell az érintőképernyőt, vagy urambocsá fel kell hozni a képernyőbillentyűzet egy kattintás erejéig. A „Playable” sarga felkiáltójele ennyit jelent egyébként a Steam felületén is. Csak azért nem „Verified” a legtöbb játék, mert egy ponton meg kell adni a karakter nevét vagy ilyesmi. A legnagyobb tech-ismeret ahhoz kell, ha netán másik Proton-verziót kell választani, de ez is el van magyarázva. Kettő darab gombnyomás. Ezen kívül az én gépemen a játékok fele ismeretlen vagy nem támogatottként van jelölve, de mindegyik szerelgetés nélkül elindul. Az egyetlen, amivel a Linux-felülethez kellett nyúlni, az a Grounded volt, de azt is kb 15 perc alatt megoldottam egy cikk alapján.

Ez azt jelenti, hogy a Steam Deck első szülinapja előtt majdnem akkora játéklistával büszkélkedhet, mint a PS4 és a Nintendo Switch együttvéve, ha ez nem jött volna át. Biztosra veszem, hogy Januárra túl is fogja szárnyalni. És nem, nem kell a duma, Switch-en is iszonyat sok a kuka shovelware játék, és PS-en is. Ez a számadat mindenképp lenyűgöző, főleg, hogy a dekk az egyetlen, amin lehet játsszani kézben Dead Space-t meg egy raklap más játékot, ami sosem jutott el újabb konzolokra. Emellett nekem gyakorlatilag igazi mókolások nélkül vannak fenn emulátorok, fenn van a Heroic Launcher, amivel minden Epic Games Launcher és GOG felületeken elérhető cucc megy. Még az EA Origin Launcher-jéhez sem kell megnyitni semmit linux alatt, hogy működjon, csak asztali módban fel kell telepíteni Steam-ben. Emellett, bármilyen a Steam-en kívüli forrásból telepített játék hozzáadható a Steam listához, és lehet élni a csilli-villi kontroller beállításokkal is, csak helyesen kell elnevezni a játékokat.

Jelenleg nem is igazán tudjuk, mekkora a Steam Deck teljes jatékfelhozatala (mivel a fent említett lista az csak a már tesztelt címeket sorolja), de az alapján, ahogy az elmúlt 4 hónapban nőtt, a tízezres sacc is kevésnek tűnik számomra. Kevesebb, mint 4000 volt, amikor Júliusban megérkezett hozzám a gőzpéló, azóta szinte megduplázódott. Szerintem ilyen téren amúgy nem lehet jobban belekötni a dekkbe, mint bármilyen más konzolba. (Konzol!)

A gép mellé pedig, jelenleg legalábbis, első osztályú kiszolgálás is társul. Az én masinámnak egyik nap elkezdett nyöszörögni a bal analóg gombája, ami aztán napról napra csak rosszabb lett. Miután azt találtam, hogy nem sok embernek volt ilyen gondja, és azoknak is jobbára nem javult meg, ezért írtam a Steam Supportnak, akik nem éppen hipergyorsan, de egy-két nap alatt elintézték a gép ingyen visszaküldését, majd kb. két hét alatt itthon is volt, és jobb, mint újkorában. Le a kalappal, őszintén.

Ahol a dekk viszont sajna csúfosan elhasal, az a hordozhatóság. Persze, a helyzet korántsem borús itt sem, ugyanis ezt a vizsgát konzisztensen elbukja a 3DS óta minden készülék. A Deck nem kevésbé hordozható, mint egy Nintendo Switch (már amennyiben érdekel, hogy a masinéria ne kettőbe hajolva kerüljön ki a táskából). De sajna nem is hordozhatóbb annál. A Steam Deck saját, tökélyre szabott tokkal jön, aminek amúgy minden ilyen értékú termék esetében így kellene lennie, ha engem kérdeztek. Ez a tok nem sokkal nagyobb, mint a három Switch dokk bármelyike, ami nekem itthon van. Kicsit keskenyebb, de hosszabb, mint az egyikük, amibe a Switch a Skull&Co grippel együtt belefér, illetve kb. olyan széles és magas, de hosszabb kb két centivel, mint a másik kettő, ami a puci Switch-nek van tervezve. Tehát az van, hogy érdemben pontosan olyan hordozható, mint egy normálisan tárolt Switch. Amivel messze nem lehetetlen utazni, bár én amúgy sem vagyok igazán gyakorlott utazóka. A tapasztalat, amivel rendelkezem, azt mondja, hogy ezek azok a cuccok, amik KÖRÉ tervezi az ember a bepakolást, nem mellé. Tehát adott a hely, ami a dekknek kell a hátizsákban, onnantól meg kiderül, hogy mi fér még be. Ha kimarad az alsógatyó, akkor kimarad. Ha így teszünk, akkor viszont minden további nélkül fel lehet vinni a dekkcsit egy buszra/vonatra/repcsire, csak úgy, mint a Switch-et, de egyiket sem lehet zsebből előkapni, mint egy rendesen hordozható konzolt.

Itt fel kell tegye magának a kérdést mindenki, hogy mennyire van egyáltalán szüksége egy hordozható konzolra (Konzol!), illetve mit jelent számára a hordozhatóság. Nekem nem sokat, ugyanis nem szeretek már tömegközlekedésen vagy parkban vagy ilyen random helyeken kockulni. Repülőn használtam, az remek volt, de ennyi. Imádok viszont az ágyban vagy kanapén vagy más helyeken játsszani a ház körül, miután a munkám és a hobbijaim fele miatt is egy asztalnál kell ücsörögnöm, szinte egész álló nap. Gyakorlatilag a hordozható kockulás mentette meg nekem a kockulást, ugyanis már a TV előtt ülve sem szerettem Playstation-özni. Nem is vettem PS5-öt, lehet nem is fogok ezek után, szerintem. A dekk azt nyújtja számomra, amit vártam tőle. Fel tudom venni egy órácskára az ágyban, vagy meló után a kanapén, de ha menni kell főzni vagy bármit elintézni, akkor egyetlen gombnyomással elalszik, mint egy nagyteljesítményű kisbaba, és úgy is marad, akár napokig, nem úgy, mint egy PC. Mert ez egy konzol, lehet, hogy azért. Ha hasonló igényekre kell, illetve ha a Switch bevált, de szeretnél más játékokat vagy nagyobb, kevésbé nintendós, illetve grafikailag szebb címeket játsszani a rötyin, akkor minden esély megvan rá, hogy a dekk tetszeni fog. Bár egyelőre az egész tévére kötős, dokkos dolog még gyerekcipőben jár. Ha úgy indítod el a játékot, hogy tévére vagy monitorra van kötve, akkor oké, de persze a felbontás meg minden az nem áll át automatikusan, szóval ott a macera. Egyelőre ne várjunk tőle hibridkonzolos megoldásokat, mint a Switch-en. Működik a dolog, de jelenleg körülményes.

Ha viszont elégedett vagy a konzoloddal és/vagy a PC játékélménnyel otthon, és csak amolyan kuriózumnak kellene, akkor szerintem nem érdemes befektetni rá, mert az csak csalódáshoz fog vezetni, csakúgy, mint a 60FPS gaminges elvárások. Legalábbis mai címek esetében. Ilyen még egyelőre nem lesz. Javul a szilicium, óriási léptékkel fejlődnek az akkumulátor-technológiák, de egyelőre ezt érdemes elfelejteni. Ha viszont kell egy Switch, ami nem annyira verszatilis, de 30 FPS-en viszi a rendes The Witcher 3-at majdnem max grafikán, ahelyett, hogy egy krumplirendert néznél, akkor olyan már van.

Úgy hívják: The Big Black Steam Deck, és a szádban olvad, nem a kezedben.