AZ ŰRBEN SENKI SEM HALLJA, HOGY MENNYI KREDITED VAN

Az űrben senki sem hallja, hogy mennyi kredited van.

Bár az eredeti Elite öregebb, mint én, mégis azt mondhatom, hogy ott voltam, már az elején. Igaz, hogy csak jó 10 év múlva, egy kopott, öreg C-64-en tapasztalhattam meg (de lemezen, és nem kazettán, ez nagy szó volt akkoriban), és igaz, hogy nem értettem belőle sokáig egy retkes szót sem, de mégis azonnal beszippantott. Volt valami varázsa a dolognak, ahogyan úsztak az ember szeme előtt a fekete alapon fehér pöttyőkkel ábrázolt csillagok, a fekete alapon fehér vonalakkal ábrázolt bolygók és csillagkikötők, és a fekete alapon nagy büdös fehér korongként a legközelebbi csillag. Onnantól kezdve tudtam, hogy örökké szerelmes leszek az űrszimulátorokba, pedig szinte semmit nem tudtam elérni a játékban. Angolul se tudtam egy mukkot se. De azért minden alkalommal fél órát tartott, mire berendeztem a fotelt és a TV állványt a C-64-gyel úgy, hogy egy űrhajó pilótafülkéjében érezhessem magam. Hát ennyire szippant magába az Elite.

Elite (1984)

Nos, majdnem pontosan eddig is tartott a lángoló szerelem, ugyanis legközelebb már csak a Freelancer-rel tudtam enyhén hasonló élményt összekaparni magamnak, és hardver híján a későbbi, és sokkal jobb X széria teljesen ki is maradt az életemből. Aztán jött ugye tavaly télen a bejelentés, hogy az eredeti Brit banda (az első Elite és a folytatás, a Frontier Elite atyja által alapított Frontier Developments) elérhetővé teszi sikeres Kickstarter-kampányuk gyümölcsét, a PC-n és Xbox One-on méltán népszerűtlen Elite Dangerous-t PS4-en is. Több se kellett. Szinte fájt kivárni. Pár nappal a megjelenés után meg is vásároltam a Horizons, az Engineers és a Commander's Pack extrákat tartalmazó csomagot és... és sírtam a gyönyörtől.

Az elején le kell szögezni, hogy az Elite Dangerous nyilván nem mindenkinek jön be, sőt, elég megosztó élmény, úgyhogy jobb is kitárgyalni azt, hogy miért nem jó. A története például nem semmi. Annál lényegesen kevesebb. Zéró, azaz nyista, tehát nuku története van. A játéknak van történelme és vannak globális (galaktikus? - a szerk.) eseményei, amelyek sokmindent meghatároznak, de nincsen benne történet, mint olyan. Ez nyílván sokakat elriaszt, és ha nem egy űrszimulátorról lenne szó, akkor engem is ki lehetne űzni vele a világból. (Valamiért csak az űrszimulátorok és a Monster Hunter játékok kötnek le mindennemű sztorit mellőzve is. Meg régen az Elder Scrolls, de mára már nem.)

Az, hogy nincsen történet még oké, de a játéknak nincsenek meghatározott célkitűzései sem. Semmi. Kapsz egy egész galaxist, amelynek ezen a napon pontosan 0.003599%-a felderített az Elite Dangerous Star Map weboldal adatai szerint. Lassan elérjük a négy ezreléket. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy az emberek lusták. Ez azt jelenti, hogy a galaxis bazi nagy. Ellenben nagyon könnyű meglátni ezen a hatalmas területen a nagy büdös semmit. Sokan könnyen beleunnak ebbe a látszólagos céltalanságba.

Harmadrészt pedig ott a tény, hogy ez egy szimulátor. Nem olyan veszettül nehéz már, mint a nagy elődje, de azért szimulátor. Inkább felnőtteknek való játék, ezért rengeteg apróság van, amit ki kell tanulni benne, mielőtt igazán belevetnéd magad az akcióba, és még akkor sem lesz egy pörgős valami. Minden dokkolást manuálisan végre kell hajtanod, amire előzetes engedélyt kell kérned. Nincsen gyorsutazás, mert ez az űrhajózásról szól. Nem lehet külső kameraállásból vezetni eredményesen a hajót, mert miért lehetne? A kamera csak a bődületesen szép screenshot-ok és videók gyártására van.

Azonban, ha valakit mindez nem zavar, akkor könnyen talál magának megannyi célt a galaxisban. Az Elite-nek hangulata az, ami először magával ragad. Bárhová mehetsz, amihez csak türelmed van. Csak a hajód hatótávolsága szabhat határt, de mivel kisebb ugrásokkal is közlekedhetünk, ezért inkább az ember türelme a szűk keresztmetszet. Jobb is, ha az ember egy kicsit elbolondozik, megcsinál néhány nagyon egyszerű küldetést, ahol el kell jutni A-ból Zs-be, és örül, hogy tud dokkolni, aztán irány a 'zinternet. Nekem vagy két hetem van a játékban (főleg esténként), de máris találtam magamnak célt, de magamtól iszonyatosan nehéz lett volna minden információt összeszedni.

Leírom az elképzelést, hogy kapjatok egy képet az élményről. Kitaláltam, hogy a küldetések unalmasak. Kipróbáltam a bányászást, ami nagyon jópofa, de komoly esélye van annak, hogy amint szerzel valami értelmes rakományt, azt kilövik alólad, de hajóstul. Persze minden hajó az árának 5%-ért visszavásárolható, biztosítás címszó alatt, de ha van nálad hatvan tonna platina, azért egy két könnycsepp csak lecsordul, mikor pár fényévre a kiszemelt űrállomástól alád durrantanak. Meg persze a bányászáshoz is kell előkészület, kell egy nagyobb hajó, lehetőleg teher, hogy férjen bele...hát...teher, na. Meg pár extra cucc, ami megkönnyíti a rakomány felszippantását, et cetera. Az se mindegy hol bányászol. Szóval úgy döntöttem, hogy akarok én majd bányászkodni, de nem most. Akkor mi legyen?

És jött az ihlet, hogy keresek majd én magamnak jól bányászható bolygókat. De amint belefogtam a felderítésbe, azonnal ráébredtem, hogy remek szórakozás. Építettem egy megfelelő kicsi hajót a kis tőkémből, ami elég messzire elér, tudom útközben tankolni és javítani, megvettem bele a napredszerek feltárásához az összes kis cuccot. Aztán teljesen rákaptam. Egyrészt krediteket lehet keresni azzal, ha eladjuk egy űrállomáson a megszerzett adatokat (legtöbbet a terraformálható bolygók érnek, meg a vizivilágok, de érdemes rámenni a gázóriásokra is, és a többi), másrészt pedig nagyon szép dolgokat lehet találni a sötétben.

El is kedtem tervezni egy fokkal komolyabb hajót, amivel már ki lehet menni az ismert térből, és teljesen szűz területeket lehet meghódítani. Utánaolvastam, hogy vannak, akik több hónapos utakat terveznek, úgy építik meg a hajót, megtervezik az útvonalakat, hogy a neutroncsillagok segítségével sokkal nagyobb ugrásokat hajthassanak végre. És teljesen magukra vannak utalva a jéghideg űrben mindaddig, amíg vissza nem érnek a civilizáció kicsi buborékába. Szerencsére a bolygók felszínén bármilyen anyagot össze tudnak szedni a hajó karbantartásához, így még érdekesebb az egész meló.

És ez még csupán az egyik tevékenység a sokból, ami abszolut leköti az embert, méghozzá rendkívül hosszú időre. Lehet kereskedni, kalózkodni, fejvadászni, csempészni, háborúsdit játszani, elfeledett űrbéli romokat kutatni. Emellett hetente vannak közösségi célok, például egy új bázis felépítéséhez szükséges anyagok összegyűjtése, a bázis helyszínének biztonságossá tétele. (Ezután tényleg meg is épül a bázis.) Most például minden a legendás Thargoid nevű faj (az egyetlen valóban létező idegen faj az Elite világában) visszatérésével kapcsolatos események vannak soron. Ezekbe rengeteg időt lehet ölni, ám minél többet teszünk hozzá a közösség céljaihoz, annál nagyobb nyereség is üti a markunkat a kampányok végén.

Maga a látvány pedig, már amikor nem csak a tiszta csillagos sötétséget bámuljuk, elképesztő. A frontier a galaxist a Star Forge nevű, külön galaxisalkotási céllal fejlesztett motor segítségével hozza létre procedurálisan. Ez a motor a legkomolyabb elméleti- és asztrofizikai alapokon nyugszik. Legjobb tudásunk szerint a dolgok valóban így néztek ki és ezt csinálták a galaxisban. Legalábbis a mai legjobb tudásunk szerint. És éppen emiatt félelmetesen szép benne minden bolygó, minden gázóriás, minden gyűrű, minden csillag. És minden fekete lyuk. És a galaxis közepe is. Minden.

Nagyon hosszan lehetne mindezt még ecsetelni, a lényeg, hogy az Elite igazán szabad játék, ha nem érzed benne elveszettnek magad, szó szerint több ezer órára leköthet. Gyakorlatilag ha hagyod, minden szabadidődtől meg tud fosztani. Észrevettem, hogy a neten egy jobbára felnőttekből álló, de mindenképpen felnőttes közösség veszi körül a játékot, akik számára ez inkább igazi hobbi, semmint játszadozás. Meg is tudom érteni, egészen más az Elite realisztikus galaxisábrázolása és a teljesen valószerű dogfight-jellegű harc, mint egy arcade shooter vagy egy sarkított galaxis a Mass Effect játékokban. Ha szereted a szimulátorokat és a sci-fit, esetleg az online játékokat, akkor mindenképp tegyél vele egy próbát.