RESIDENT EVIL VII

A Resident Evil VII hazudik nekünk

---

A Resident Evil VII hazudik nekünk. Ezt az elején be kell vallani, különben az egésznek semmi értelme. Mindenkinek a szemébe hazudja, hogy nem a Resident Evil (Remake) belső nézetben. Pedig az igazság bizony az, hogy de. Ez a játék a klasszikus, jó öreg, unalomig ismert Resident Evil, csak most máshonnan nézzük az eseményeket.

És én imádom, hogy hazudik. Azt akarom, hogy mostantól még legalábby tíz évig hazudja ezt újra és újra. Ugyanis, ha valaki a klasszikus Resident Evil rajongója (feltartja a kezét, ugrál), akkor gyakorlatilag örömkönnyeket fog hányni a gyönyörtől attól a pillanattól kezdve, hogy elindítja a játékot. Nagyjából 8-12 órán át simán. Aztán újra.

Hogy olcsó húzás volt-e a Capcom részéről az újabb formabontással visszalépni 10 évet a sorozat történetében? Egy kicsit igen. A sorozat a nagy 2007-es hátraarcával mindenkit elvarázsolt, ahogyan erre szükség is volt már régen. Sajnos a videójátékok iparában nagyon könnyű lerágni ezeket a csontokat, és az eredeti túlélő-horror formulát olyan szinten fejték szárazra, hogy egy csepp izgalom sem maradt benne. Persze tudjuk, hogy a rettegés sosem volt az igazi a sorozatban. Mindig inkább egy fura „cheesy” (igen, olyan sajtos) hangulatot árasztott magából, semmint igazi rettegést, de az első 10 év után ez már meglehetősen unalmassá kezdett válni. A fejtörők kiszámíthatóak, a karakterek még egysíkúbbak lettek, a szörnyek semmit nem változtak, minden csupán újabb variáció volt egy témára.

Aztán a Resident Evil 4-gyel megkezdődött az akció-hullámvasút, ami teljes mértékben eltávolította az agymunkát a játékból, szuperhősökké változtatta az ismert és szeretett karaktereket, majd még gyorsabban ellaposodott, mint az eredeti formula. Annak ellenére, hogy aztán milyen fogadtatásra lelt, én személy szerint azt vallom, hogy a 6. rész méltó módon foglalt össze mindent, ami addig a Resident Evil sorozatot jellemezte: volt itt zombi, parazita, szörnyek, vírusok, ismert és új karakterek, ismert és új helyszínek… Egy bazi nagy görög Resident Evil Extravaganza volt, na. Kellett a végére egy ilyen őrült buli. Sajna a játékosok kb. fele sosem barátkozott meg az új játékmenettel, ezért, ahogy lassan kezdtek visszaszivárogni a fejtörők és a gondolkodásra, tervezgetésre ösztönző elemek a későbbi játékokba, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a nép bizony ezt még mindig kajálja. Aztán berobbant a köztudatba a RE Remake és RE Zero HD változata, és olyan fogadtatásra lelt, hogy nem lehetett kérdés: még mindig akarjuk a régi Resident Evil életérzést.

Bár nem fogtam rövidre a fenti történelem órát, azt hiszem ez mind fontos tudnivaló, ha meg akarjuk érteni, miért ilyen a Resident Evil VII. A játék nem csupán önmagában sikerült abszolút korrektre, de számomra 100%-ban sikerült visszaadnia az eredeti játékok hangulatát. Tökéletes az üteme, az ember megválaszthatja, melyik szobákat hajlandó felfedezni (miután kisírta a két szemét látván mennyire kevés tölténye és gyógyszere maradt), melyik ellenfelekkel hajlandó megküzdeni (semelyikkel), ki elől menekül. A játék, ahogyan az igazi elődei, első végigjátszásra nem kegyes a játékossal szemben. Nem is kimondottan nehéz, ha ismered a formulát: „És mondotta vala a Capcom, hogy ments gyakran, és spórolj a lőszerrel. És aztat is mondá, hogy inkább élettöltőd legyen, mint lőszered, kivéve, ha az nincsen!”. Sok esetben ajánlott is bátran felvenni a nyúlcipőt az ellenfelekkel szemben, de ehhez emlékeznünk kell a ház alaprajzára, mert szűkebb folyosókon nem férünk el a szörnyektől. Emellett nagyon ügyelni kell arra, hogy milyen sorrendben oldjuk meg a feladványokat, nyitogatjuk az ajtókat, ugyanis rengeteg múlik a játékban a megfelelő időzítésen.

A gond az, hogy a horror-élmény csak egy végigjátszás erejéig ragad magával, mert ha már ismered a sztorit, csak a hecc kedvéért járhatsz vissza tovább gyakorolgatni. Ez a megállapítás ugyan a legtöbb horror játékra igaz, de a Resident Evil VII szerintem (az eredeti részekhez hasonlóan) éppen csak nyújtózva éri fel az ingerküszöböt horror terén, így második vagy sokadik végigjátszásra jellemzően már csak nosztalgiázni tér vissza a játékos.

Maga a történet a Resident Evil világától már megszokott bonyolultsággal operál: hősünk, Ethan kap egy videóüzenetet 3 éve nem látott feleségétől, amelyben azt kéri, hogy ne menjen utána... Aha... Fordított pszichológia? Ethan persze a nő nyomába ered és hamar azon kapja magát, hogy máris egy erőszakos behatolás közepén tart. A többi persze már történelem.

A játék által felvonultatott kevés boss fight és a maréknyi, ám annál hangulatosabb és változatosabb helyszín bőven meghálálja a belé fektetett időt. Sajnos az ellenfelek változatossága elmarad még az eredeti Playstation 1 játék mellett is, ami azért komoly csalódás. A Capcom designerei egész para dolgokat alkottak ezelőtt, szívesen láttam volna egy kicsit többet belőlük. És annak ellenére, hogy a nagyobb harcok elmések lettek, nem sikerült még teljesen szakítani a Resident Evil 4-6 részeiben megszokott boss design-okkal sem, pedig már időszerű lenne. Ha már reformálunk, akkor rendesen reformáljuk ki belőle a…

Ami dicséretes, hogy műfaja ellenére a Resident Evil VII egyáltalán nem rövid. A klasszikus túlélő horrorra jellemző oda-vissza mászkálással, óvatoskodással és az enyhén frusztráló, de jobbára elsőre letudható harcokkal együtt is olyan átlag 10 órát ad a játék (ha mindkét befejezés érdekel, akkor nyilván többet), ami nem válik unalmassá egy percre sem. A történet jobbára a játék elején és végén hangsúlyos, és itt külön említést érdemelnek az első óra meglepően kemény testkép-horror elemei, illetve az, hogy a játék a vége felé folyamatosan kikacsintgat a játékosra mondván: „Ugye te is emlékszel milyen jó volt ez régen?”. Persze a szemfülesek százával találhatnak easter egg-eket és apró visszautalásokat a régi játékokra, még egy-egy cameo is feltűnik itt-ott.

Nyugodtan el lehet, és el is kell ismerni, hogy a Resident Evil VII egy megfelelően új köntösbe ültetett, grafikailag remek megvalósítása az eredeti Resident Evil játéknak 1996-ból. Ennyi és nem több. Ha szeretted a régi játékokat, akkor fantasztikusan fogsz szórakozni vele. Ha csak érdekelt, milyen lehet, mindenképp próbáld ki, ezzel a játékkal megszeretheted az eredeti túlélő horrort. Ha inkább a modern horror játékok mozgatnak meg, akkor viszont csalódás lesz, ugyanis a rettegés messze elmarad egy Layers of Fear vagy akár egy Amnesia Collection szintjétől is.